Pécsi második vetítés - Nevkó

A marketing csődje. A Nevkóban, azaz egy hatalmas, kertvárosi művházban azt mondták a telefonban, hogy már kiplakátoltak. Így is történt. A fekete-fehér A4-es plakátok azonban még nekem sem tűntek fel, pedig én direkt kerestem őket. Nem is feltűnő, és minden apró rajta. Egybefolyik, beleolvad a falba, meg az őt körülvevő plakátrengetegbe. Az eredmény: 0 vendég.

Mondhatni totális csőd, de azért néhány dolog mégis boldogít. A tegnapi lány újra eljött, tehát NAGYON lelkes, ami szuper! Plusz elkeseredettségünkben sikerült levadásznunk egy ártatlan internetező srácot is, hogy nézze meg velünk a filmet, ami egyébként szuper volt. A külvárosok végnapjai. Elég hosszú, de annyira sok szempontból közelíti meg a témát, hogy a végére válik csak igazán érdekessé. Nekem nagyon tetszett – főleg, hogy már egy ideje foglalkoztat, és ZAVAR a téma.

Egy tanulságot is levontunk. A kultúrházzal szemben áll egy hatalmas kollégium. Ha ez tudtuk volna, és ha ismernénk ott néhány tanárt, azok tutira el tudtak volna rángatni egy-egy diákot a vetítésre. Így is megpróbálkoztunk, ingyenmozit ígértünk, ami még tulajdonképpen tetszett is volna nekik, csak aztán a dokumentumfilm kifejezéstől már elijedtek. A környéken ácsorgó tanárnő viszont sajnálta, hogy nem tudott róla. „Biztosan sokakat érdekelt volna.”

Kár-kár. Mi csak állunk értetlenül, és el sem tudjuk képzelni, hogyan lehetne kirángatni az embereket a melegből, a TV és a videójáték elől. Hozzáteszem, a helyi bevásárlóközpont aznap is tele volt még zárás előtt két perccel is…