filmek

A Katrina Hurrikán pusztítását követően az áldozatok – New Orleans szegényei – úgy döntenek, nem várnak tovább a kormányzati segélyekre, és saját maguk veszik kezükbe sorsukat: a házak helyreállítását, az egészségügyi ellátást, a gyerekek tanítását, az élelmiszerek megtermelését. A film felveti a kérdést, vajon globalizált világunkban az igazságosabb, szolidaritáson alapuló együttélési formák kialakításához valóban meg kell-e várni a katasztrófát?

(Katrina’s Child, Commonground Collective, 2006, magyar feliratos, 30 perc )

Egy rövid és szellemes klip, amit a Blue Man Group készített az amerikai „Állítsuk meg az éghajlatváltozást” (Stop Climate Change) kampányukhoz.
A bolygó a járművünk. Nincs vészkijárat…
(Stop Climate Change Campaign, Blue Man Group, magyar feliratos, 2 perc)

Előzetes:

Al Gore filmje, aki majdnem elnök lett, de ehelyett visszatért legfontosabb életcéljához. Meggyőződése, hogy még nem késő változtatni, és hogy az éghajlatváltozást nem tekinthetjük többé politikai kérdésnek. Ez a legnagyobb morális kihívás, mellyel globális civilizációnk szembenéz.

(An InconvenientTruth, Davis Guggenheim, 2006, magyar feliratos,100 perc)

Ez volt az egyik leggyorsabb, leghatékonyabb autó, amit valaha is készítettek. Villannyal működött, nem bocsátott ki szennyező anyagokat, és az autóipar élmezőnyébe röpítette az amerikai technológiát. Azok a szerencsés kevesek, akik vezethették, többé nem akartak megválni tőle. Akkor miért zúzta be a General Motors az EV1 elektromos járműflottáját az arizonai sivatagban?

Ezek nem klímaaktivisták, nem elszánt zöldek: ez az ENSZ jelentése…
The Human Development Report 2007/2008 arra figyelmeztet, hogy a világnak kevesebb mint egy évtizede van, hogy elkerüljön egy olyan éghajlatváltozást, amely soha nem látott visszaesést hozhat a szegénység elleni harcban, az élelmezési, az egészségügyi és oktatási kérdésekben a világ legszegényebb emberei között.
A rövidfilm jól bemutatja, hogy az éghajlatváltozás a világ legszegényebb emberei számára már egy nagyon is aktuális kérdés… pedig nem is ők okozták…

A „főszereplő” Csilla és Gabi kíváncsiak: ez a tulajdonság mindannyiunknak javára válna. Fogtak egy paradicsomot a piacon és elgondolkodtak... hogy került oda, ki ültette el, ki gondozta, ki szedte le, és ki vitte a piacra? A szokásos sémákon túllépve az utazók eljutnak Romániába és Kelet-Magyarországra, hogy lássuk, hogyan fest a mezőgazdaság közelről, a kisközösségekben, és hogyan keresik ezek a közösségek a helyüket az új Európában.

Az olcsó repülőjegyek hogyan növelik a tengerszintet? Hogyan akadályozzák meg a brit aktivisták, hogy egy repülőtér miatt leromboljanak egy gyönyörű helyet? A krémes pitékkel, utasszállító gépen üldögéléssel, énekléssel a futópályán, vagy egy darun táborozással hogyan lehet megállítani az éghajlatváltozást? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre ad választ ez a film.

Az amerikai fotóművész meztelen emberi testekből épített kompozícióiról híres. Ezúttal az alpesi gleccserek sérülékenységére hívja fel a figyelmet.
(Spencer Tunick & Greenpeace, 2 perc)

Harc Amerika utolsó hatalmas vadvidékeinek megmentéséért, és energiahasználó jövőnk megváltoztatásáért. Az „Olaj a jégen” összeköti a sarkvidéki nemzeti vadrezervátum sorsát azokkal a kritikus döntésekkel, amelyeket Amerika az energiaszabályozással kapcsolatban hoz. Ebben a törékeny ökoszisztémában a Gwich’in indiánok és a vándorló vadvilág sorsa a tét.
„Megható, világos, és jól elmondott történet. Az „Olaj a jégen” egész egyszerűen az eddig készült legjobb dokumentumfilm a sarkvidéki vadrezervátum kérdéséről”

Az vagy, amit megveszel… A film az Egyesült Államokban készült, ahol az egy főre eső, éghajlatváltozást okozó széndioxid-kibocsátás a legmagasabb. Sok olyan „nem átlagos” amerikai van azonban, akinek elege van – amióta tudja, hogy elege van. A film szembemegy a „kell”, a „nekem van” és a „nem tudok nélküle élni” típusú elképzeléseinkkel. Azt kéri, hogy az „eleget” válasszunk a „több” helyett. Új jövőképeket vár, túl a fogyasztói társadalmon.
Egyszerű animációs film, egyszerű sztorival. Vázlatos grafikáival felfedi azt, amit a szupermarketek polcai nem. Bár a film amerikai adatokkal van tele, a mai magyarországi kép többé-kevésbé hasonló.

(Story of Stuff, John Passacantando és Annie Leonard, 2007, Magyar szinkron, 20 perc)

Itt van egy rövid előzetes a filmből: